Anya már alig foglalkozik a bloggal, így én vetem kezembe az irányítást. Itt találjátok az ÉN blogomat: http://hoshalacska.blogspot.com/ Nézzetek be néha.
Nem is akármilyen:
A bal oldalon Kiskunhalas madártávlatból. A jobb oldalon a mi házunk: középen, az utcafronton a garázson a cserép más színű, az udvar közepén gömbszivarfával. Megvan?
Azért kerül ide ez a bejegyzés, mert az idén Barnust is elvittük Semmeringre. Bíztunk benne, hogy jól fogja érezni magát. Pénteken érkeztünk, a (nagy) fiúk motorral, mi pedig autóval. Alaposan elfáradtunk, és reggel ezt láttuk az ablakból:
Reggeli után felkerekedtünk és meghódítottuk a semmeringi csúcsot.
Jól látszik, hogy a felvonó volt a nap csúcspontja:
A téli sícentrum nyáron kerékpárosok paradicsoma, és a bátor rollereseké!
Nagyon jól éreztük magunkat, és már várjuk a jövő évi túrát :-)
A spektrumon a perzsa háborúkról szóló műsort néztünk, melyben megemlítették Xerxész nevét is. Barnus próbálta kimondani, elsőre nem sikerült, segítettünk neki:
Apa: - Xer-x...
Barnus: - Xe-x... és New York!
Találkozóra készültünk szobaton és rádöbbentünk, hogy legalább 2 éve nem készült papírkép Barnusról. A laptopot nem akartuk elvinni, a gépre nem sikerült képeket áttölteni, így született ez a foto.
Sokat járunk bicajozni, de sajnos elég lassan haladunk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy Barnus kinőtte a 12"-os biciklit, mert úgy tekeri, hogy már gyorsabban nem is lehetne. Van neki egy nagyobb, 16"-os, de az nagyon nagynak bizonyult. Egészen mostanáig. Ma az oviban az egyik kisfiú megmutatta a biciaját (16-os). Ezen felbuzdulva rábszéltük Barnus, hogy próbáljuk ki a kék bringát pótkerekek nélkül. Leenegedtük az ülést és a kormányt, amig lehetett, és tettünk egy kísérletet az udvaron. Egészen jól sikerült megoldani a feladatot.
Aztán kimentünk az utcára is:
A múlt hét végénk elég mozgalmas volt. Pénteken Kiskőrösön voltunk hőlégballonos találkozón. Jó volt ilyen közelről megnézni ezeket a hatalmas lufikat. Nagyon érdekes volt látni, hogyan fújják fel őket, és indulnak a magasba. Először elég közel álltunk az egyik ballonhoz, ventillátorral telefújták levegővel, majd mikor már elég nagy volt, begyújtották a fáklyát, hogy felemelkedjen. Valószínű, hogy kavargott a szél körülötte, mert kétszer is "behorpadt" az oldala és kezdhették az egészet elölről. Barnus megijedt attól, hogy ránk esik a ballon, de később egy másikat megnéztünk, mikor még a füvön volt kiterítve, hogy olyan anyagból van, mint az esőkabát és csak levegő van benne. Egyik felfújt lufiban még egy bácsit is láttunk "sétálni".
Néztük, ahogy sorban szállnak fel (16-ig számoltuk), aztán elindultunk hazafelé kis kitérővel. Kecskemét irányába fújta a szél a ballonokat, a város széléig mentünk utánuk, majd visszafelé. Az ijedtség ellenére élményekkel telve értünk haza.
Hozott sok-sok csokitojást, fűgyűjtős fűnyírót (Barnus: "Pont ilyet szerettem volna!!"), és egy kis fekete nyuszkót, aki rögtön ki is próbálta, milyen fűnyírón utazni. Barnus eteti, itatja, gondozza. Ma azt mondta: Bárcsak mindig itt lenne a nyuszi, de sajnos nem lehet, mert az anyukája keresni fogja.
mondta Barnus a hét végén. Ma délután kimértem az alapanyagokat, Barnus összekeverte a sütőport a liszttel, a vaníliás cukrot a cukorral, bekapcsolatam a robotgépet, ő pedig adagolta a hozzávalókat. Mikor elkészült, a formába papírkapszlikat tettünk, és elkezdtük megtölteni a tésztával. Végül Barnus szórt a muffinokba csokidarabokat és áfonylekvárt.
Megsütöttük, majd a kóstolás után megállapítottuk, hogy jól dolgoztunk.
Próbáltam róla jó képet készíteni:
- Barnus, nézz ide!
- Anya! Nem tudok, most dolgozok!
Az otthon töltött négy napot szántuk arra, hogy Barnusból két keréken közlekedő embert faragjunk. Ez az elfoglaltság a 4 napból kb 20 percet vett igénybe. Majd újabb 20 perc kellett ahhoz, hogy egyedül elinduljon a bringával, és azóta szinte összenőtt a járgánnyal.
Úgy tűnik, nem volt haszontalan a runbike-on töltött idő.
Mostanában Barnust nagyon érdeklik a bolygók. Esténként Nagy Natália: A Nap születésnapja című könyvéből kell mesélni.
Tegnap is a bolygókról beszélgettünk:
Barnus: - Űrhajóval lehet a Marsra utazni.
Apa: - Igen.
Barnus: - Mi a Földön lakunk.
Apa: - Igen.
Barnus: - Kik laknak a Marson?
Apa: - A marslakók.
Barnus: - A marslakók nem a Marson laknak, hanem a gyógyszertárban!
És egy részlet a könyvből: a Nap meghívója a bulira:
Ötmilliárd éves lettem, most tartom a zsúrom,
gyere velem ünnepelni, pendüljünk egy húron!
Egész napos mulatság lesz, kacagás és móka,
pirkadatig zene meg tánc, étel és itóka.
Remélem, hogy tetszeni fog, s pompás lesz az estély.
Vigyázz, hogy a forgatagban nehogy hasra essél!
Kedden volt a farsang az oviban. Először az találtuk ki, hogy Barnus legyen Mikulás, mert a Mikulás-kabát ott lóg a szekrényben. Beleegyezett, de láttam rajta, hogy igazából valami mást szeretne. Kicsit kutakodtam a neten, és mivel úgyis dinomániában szenvedünk, mi lenne ha készítenénk egy dinoszaurusz jelmezt. Ez az ötlet már sokkal jobban tetszett neki. Így sikerült:
A farsangi ünnepség a nagycsoportosoknál volt, minden csoport készült egy-egy verssel. A pillangósok Sarkady Sándor: Farsang című versét monták el.
Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járjátok a bolondját;
Dínomdánom, vigalom –
Nincs a táncra tilalom!
Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot;
Takarodjon el a tél –
Örvendezzen, aki él!
Később az udvaron elégették a Kisze-bábút, hogy elijesszék a telet (nem nagyon ijedt meg). Barnus azt mondta, hogy nagyon jó volt a farsang, mikor lesz megint?
Nyszikat és macikat fényképeztünk tegnap reggel a telefonommal. Barnus is beült a macik közé:
Lényegesen könyebb a karácsonyi készülődés, ha az embernek lelkes, dolgos kezű segítsége van.
Azt vettem észre, hogy az új őrületeim, a varrás és a házi pékség lassan kiszorítják Barnust a róla szóló blogból. Ezért úgy döntöttem, hogy száműzöm őket innen és új blogot indítok. A címe Varrógép és kenyérillat lett. Remélem szeretni fogjátok.
Még a tél elején kitettük a madáretetőt, és amikor leesett a hó, vettünk hálós madáreleséget és azt is kiakasztottuk a fára. Remekül meg lehet figyelni a cinkéket, ahogy csipegetnek. Olvadás után sajnos nem jöttek, de a jövő hétre megint hóesést ígérnek, úgyhogy kitesszük a finomságot.
Hol is kezdjem? Karácson előtt talán két-három héttel "csomagot kaptunk". Ovi után, mikor hazaértünk a teraszon találtunk egy kis fenyőfát, ágai között egy levéllel. A levél Barnusnak szólt, a Jézuska írt neki, hogy fontos feladattal bízza meg: neki kell feldíszíteni a karácsonyfát (persze a család segítségével), és hogy apának kell becipelni a fát a lakásba. "Na, apa, hozzad!" - adta ki a parancsot a mi négyévesünk.
December 23-án végre elérkezett a karácsonyfadíszítés napja. Becipeltük a fát, a cserepet becsomagoltuk, hogy szép legyen. Mindent Barnus akart a felakasztani a fára, alig győztem elkapkodni a törékeny díszeket, szerencsére mind megúszta. Aztán gyors fürdés, lefekvés, Jézsuka had tegye a dolgát.
Reggel Barnus ébredt leghamarabb. Nagyon izgatott volt, kis csengővel ébresztette fel a többieket, és együtt néztük meg, mi van a fa alatt.
